Ezer világ őre

-         2002

-         az 5. stúdióalbum

-         az egyik legjobb album (szerintetek is) J

-         készítői: Bob Macura (ének & bass) Ruszity Vladimir (gitár) Matlári Miklós (billentyű)

Április közepén jelent meg e kiváló power/doom együttes ötödik lemeze. Ez az album más, mint elődei, de egyben hamisítatlan Nevergreen. Nem vitás, hogy új kapuk nyíltak meg az együttes előtt egy szélesebb közönségréteg megérintése felé. Első meghallgatásra nem volt túl jó benyomásom az eddig nem nagyon használt samplerek, loopok hallatán, de két-három alaposabb boncolgatás után megadtam magam ennek a tíz dalnak. Tény, hogy az együttes visszafogott. A dobhangzás, a samplerek alkalmazása, illetve a zongora tiszta hangja a lemeznek ad egy kissé steril, túlcsiszolt színezetet, de higgyétek el, koncerten ott vannak a (lemezen kissé háttérbe szorult) riffek. Élőben élhettem át ezeknek daloknak a valódi hangulatát, és kétszer súlyosabbak, mint az albumon, tehát nem szabad előre ítélni. Valójában az összes dalban megvan az a bizonyos újító jelleg, és a Nevergreenre jellemző stílusjegyek. Az előző alkotásokhoz képest a gitárok kissé háttérbe szorultak, inkább kísérő szerepet kaptak, a zongora viszi a fő irányvonalat. Rusity Vladonak sajnos nem adatott meg minden dalnál, hogy kibontakoztassa gitár-virtuozitási tehetségét, főleg az általa szerzett dalokban hallhatunk ujjfuttatásokat a gitár nyakán. Egyébként minden dal csodálatos, egyenesen jól esik egy kicsit változatosabb, sokszínűbb lemezt hallgatni a négyes fogattól (hivatalosan hármas fogat, a dobos személye változó, még eldöntetlen), a számomra kissé monotonra sikeredett Új sötét kor után. Minden dalban benne van a melankólia, ami már szintén a banda védjegyévé vált, nem is létezhetne a Nevergreen e nélkül. Az Alvajáróval visszakalandozhatunk a Sohazöld régebbi stílusvilágába, Az Isten arcával, Vágyaid őrével megismerhetjük az együttes új oldalát, a többi dal, pedig egy fantasztikus egyvelege a "régi" és az "új" Nevergreen-nek. Az Ego Sum és az Aranyhajnal kiemelkedően a legjobb dalok, számomra. Rejtett dalként szerepel még egy Depeche Mode feldolgozás is, a Strange Love. Matlári Miklós szövegírói tehetségét ezen a korongon villogtatja meg legjobban. Sötét, bizarr, kifürkészhetetlen gondolatait nem sorokként, hanem szavakként kell elemezni. Kíváncsi lennék, hogy az esztéták, verselemzők, milyen következtetésre jutnának a szövegek elolvasása után, "vajon mit gondolhatott, amikor ezt írta"? Az együttes - úgy érzem - még mindig nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, tiszteletet és elismerést, amiért már lassan kilenc éve küzdenek. Matlári Miklós hátborzongató billentyűfutamai, Bob Macura egyéni bőgőjátéka, a mélyek mélyéről feltörő éneke és Rusity Vladimir hibátlan gitárjátéka, szívbe markoló szólói egy olyan egységet alkotnak amire mi vajdaságiak büszkék lehetünk. A Nevergreen elérkezett ötödik albumához. Az egyenes fejlődést mutató csapat a korai gótikus doom/power metaltól eljutott ahhoz a mai, letisztult muzsikához, melyet talán leginkább dark/gothic rockként lehet leírni, méghozzá a megadallamos, modernebb fajtából. Ugyan eddig is sikeresnek volt mondható a zenekar, hiszen ebben a gótikus metal közegben egyértelműen ők adták el a legtöbb lemezt, az új album minden bizonnyal egy újabb, még magasabb szintre emeli majd a Nevergreen-t. Hiszen az Ezer világ őre tele van potenciális slágeresélyes dalokkal! Kétségtelen, hogy aki szereti az olyan, egyszerre sötét és romantikus zenéket, mint amilyet a HIM, az Entwine, a To/Die/For, netán a Depeche Mode játszik, az szeretni fogja az új Nevergreen lemezt is. Persze, a régi rajongók sem kell, hogy csalatkozzanak, hiszen a zene kemény éle is megmaradt, de ennek ellenére sokkal könnyebben befogadható lett az anyag, mint az eddigiek. A zenekar jó érzékkel nyúlt a samplerekhez és egyéb modern cuccokhoz is, és sikerült ezeket az általános rock felfogás szerint veszélyes eszközöket a saját akaratuk alá hajtani, s úgy használni, hogy kiegészítse és erősítse a Nevergreen hangzást. Ennek köszönhetően az album hordozza mindazt a tipikus Nevergreen-jegyet, amiért eddig is szerették őket a rajongók, ugyanakkor modernebb és könnyebben befogadható az anyag. Bővebb infó: www.negativeart.hu/nevergreen Érdekes albummal rukkolt elő a napokban a Nevergreen együttes. Első hallásra nemigazán fogja meg a hallgatót az Ezer világ őre című korong, ám végül 2 hétig nem tudja abbahagyni az ember a hallgatását. Bob Macura énekes-basszusgitáros szerint, szinte mindenki így van ezzel a koronggal, a visszajelzések szerint elsőre nagyon nem tetszik a rajongóknak, aztán meg nem tudják kivenni a magnóból a kazettát. A Depeche Mode-os ízekkel tűzdelt gótikus rockzenét játszó csapat június 21-én ad koncertet a Vekeri-tavi Rockfesztiválon. A csapat honlapja a www.negativeart.hu/nevergreen címen e Nevergreen: Ezer világ őre Érdekes albummal rukkolt elő a napokban a különleges hangulatú, gótikus fémzenét játszó Nevergreen. Mintha a Depeche Mode fekete hangulatát kevernék Ady Endre szerelmes verseinek érzésvilágával… Furcsa album az Ezer világ őre. Első hallgatásra nem igazán érti, érzi az ember ezt a muzsikát, sőt: egyáltalán nem tetszik ez a lemez a hallgatónak, pláne ha ismeri a csapat előző négy korongjának valamelyikét. Aztán kíváncsiságból csak beteszi még egyszer a CD-lejátszóba, hogy végül két hétig megállás nélkül azt hallgassa… „Nagyjából ugyanezeket mondták, akik már hallották a lemezt. Elsőre nagyon nem tetszett nekik, aztán meg nem tudták kivenni a magnóból a kazettát” – mondta a Tippnek a csapat énekes-basszusgitárosa, Bob Macura, hozzátéve, hogy semmi tudatos nem volt e dalok megírásában, egészen egyszerűen ilyen nóták születtek. A muzsikus szerint ez a korong mindenképpen egy újabb előrelépést jelent a zenekar számára. Hogy milyen is a Bob Macura, Maltári Miklós és Ruszity Vladimir alkotta Nevergreen az új albumának kilenc nótája, meg a tizedik, elrejtett dal (a boríton sincs rajta, ráadásul a CD végéről egyez visszaléptetve lehet csak meghallgatni, előtte ugyanis van vagy félórányi szünet), a Depeche Mode Strange Love-feldolgozása? Gótikus rockzene, sok-sok, ízlésesen használt samplerrel meg billentyűvel, s a korábbi albumokhoz képest egy kicsit a háttérbe szorított gitáralapokkal, s a korábbinál kevesebb gitár- és több billentyűszólóval. „A koncerteken azért ugyanúgy zúznak ezek a nóták, nincs igazán hangzásbeli különbség a régi dalokhoz képest” – jegyezte meg Bob Macura, mondván, hogy a színpadon nem lehet annyit játszani és variálni a hangszerekkel, mint a stúdióban. A Nevergreen (www.negativeart.hu/nevergreen) a tervek szerint június 21-én ad koncertet a Vekeri tavi rockfesztiválon. 

01. Minden tegnap

Hideg alkony és a fény
Rejtett világ szentélyén
Selymes nyom a hold egén

Tiltott irtáson a vad
Ûzve mint a fájdalmad
Megpihen de elhamvad

Vágyom rá, hogy hozd el
Vágyom rá, hogy rejtsd el
Minden õsi álmom
Minden tegnap hozzon el

Nyomod elmosta a múlt
Forró testünk megtanult
Ölelni hideg folyót

Halvány arcod könnye él
Mossa évek rejtekét
Titkom õrzöm örökké


02. A szerelem magányos templomában

Ha lelked elszakad
A tested börtönébõl
Ha hited megtagad
Nincs szó, mit elmondhatunk

Minden szó tévedés
Minden szó félreértés
Vár ránk ezer világ
Õre a színfalak mögött

A szerelem magányos templomában

A tested elvakít
A forró ízlelésben
A vágyad eltaszít
Nincs kín, mi ehez fogható


03. Az alvajáró

Szemeid mélyén
Csendes világot remélsz
Az ébren alvó világ szûz ölén

Idegen könnyek
Mosták el a fájdalmad
Egy új világot rajzolt szemedre a fagy

Az alvajáró meztelen neszét
Az álom hamvas színét

Túl messze van az éden
Fáradt szívünk rejtekében
Az istenek hajnalán élek

Ajkaid pírját
Az alkony festi szürkére
De lágy öledben parázslik a lét

Alszik a mámor
Szárnyaszegett vágyakon
Az alvajáró virraszt fáradt léptein


04. Ego Sum

Csend a lelkem
Nélküled, mint hideg tenger
Néma partján
Fekete országunk még áll

Elfeledve
Ezer év súlya átok ránk
Szentesítve
Ego sum, megtagadtátok

Megbocsájtva
Bûneink, de nem feledve
Feloldozva
Vétkeink, de nem szeretve

Keresztelve
Õseink, de nem megértve még
Feladtátok
Szavakért, minden csatátok

A csend ölében várj a végsõ hangra
Az éj ölében fény, a jel megadva
A feltámadás fáj, hangja nincsen
A semmi te voltál és én a minden

Csend a lelkem
Vizein, el nem felejtem
Fény a mélyben
Születik, hozzám nem ér le

Nem szeretve
Õseink, de nem feledve még
Eladtátok
Hamuért mindkét országot


05. Az Isten arca

Még fáj a lelkem
Az ismeretlen
A végtelen mélyén
Alvó isten

Az éjszakában
Õs magányában
A teremtõ nevét
Nem találta

A végtelen egén a csend
Szivében elpihen
A névtelen szívén az éj
A lélek elpihen

A feltámasztott
A kiválasztott
A századok mélyén
Az Isten arca

Az én keresztem
Az én világom
A könnyeim súlyát
Nem találom


06. Vágyaid õre

Megérint a vágy
Ha fáj az emlék
Tested mélyén rés
Az új világért

Az évek elhozták
De megtagadtuk
Az elveszett idõt
Elhamvasztottuk

Volt-e éden mit régen elvesztettünk
Új aranykor porából nyomot vettünk

Te mindig vágyaidnak õre voltál
Elveszett idõk mélyén örök oltár

Néma ajkadról
Hûs ajándék
Bõrünk alatt ég
Az õsi játék

Az elveszett titok
Egy villanása
De elnyeli a múlt
Egy pillantása


07. Arany hajnal

Halvány fény a fájdalmad
Hideg ajkaidról fagy
Költözött a testemre
Árulásod törvény

Sem a hajnal gyötrelme
Sem az árnyak türelme
Szabadítson ölelve
Meg az új világtól

Arany hajnal alkonyán
Forró bõröd bársonyán
Virág nyílt a testeden
Néma nászajándék
Idegen szenvedély
A bõröd alatt él
Idegen szenvedély
Az ajkaidon él

Vágyaid eltitkoltad
Lelked átszõtte a fagy
Fájó testet öleltél
Minden szavad játék


08. Tested rejtsen el

Az idõ
Nem gyógyít
A sebek felszakadtak rég
Megalvadt a lét
Az örök méreg

A vakok
Szemével
Látni kell, tested rejtsen el
A múltam hozzon el
Egy éjszakára

Minden elmúlik, mindenki hamvába hal
Minden sebed rejtett álmot takar

Az idõ
Eltakar
Az ajkak léke felkavar
A lelkedben fanyar
Gyümölcs érik

Én vagyok
Te leszel
Áldozunk, tested rejtsen el
A vakok oltárán
Emlékezni kell


09. Minden áldozat te légy

Sötétben tested ajtaján
Néha beengedtél
Húsodból formázott gyönyör
Tett lelketlenné

Az áldozat te légy
Most az egyszer
A szándék volt a cél
A szó a fegyver

Minden áldozat nevét elhozzák az évek
Minden félelmed nevét a lelked véste

Sivár lelked ajtaján
Néha beengedtél
Néma hangok börtöne
Sosem felejtettél


10. Strange Love
(Depeche Mode feldolgozás)

There'll be times
When my crimes
Will seem almost unforgivable
I give in to sin
Because you have to make this life livable

But when you think I've had enough
From your sea of love
I'll take more than another river-full
And I'll make it all worthwhile
I'll make your heart smile

Strange love
Strange highs and strange lows
Strange love
That's how my love goes
Strange love
Will you give it to me
Will you take the pain
I will give it to you
Again and again
And will you return it

There'll be days
When I'll stray
I may appear to be
Constantly out of reach
I give in to sin
Because I like to practice what I preach

I'm not trying to say
I'll have it all my way
I'm always willing to learn
When you've got something to teach
And I'll make it all worthwhile
I'll make your heart smile

Pain will you return it
I'll say it again - pain
Pain will you return it
I won't say it again

Strange love
Strange highs and strange lows
Strange love
That's how my love goes
Strange love
Will you give it to me