- Első találkozásom veletek egy nagyon régi Riblja Čorba koncert előtt történt, ahol egy Aragon nevű szabadkai zenekar is fellépett, amelynek ti is a tagjai voltatok.  

- Matlári Miklós: Tényleg játszottunk a Riblja Čorba előtt?  

- Igen, határozottan emlékszem a Hungry for Blood című számotokra, ami akkor egy kicsit úgy szólt, mint egy U2 szerzemény, és amivel később az egyik Nevergreen lemezen is találkoztam.  

M.M.:-- Az Aragon a 80-as években alakult, abban az időkben, amikor nagyon jó és pezsgő zenei élet volt erre felé. Nem volt dance, meg hip-hop, mint most és sokkal több zenekar játszott élő zenét. Nekünk korábban már volt pár próbálkozásunk és az Octopus zenekarban játszottam, Boby a Verhov-ban, de az Aragon volt az első olyan formáció, amely igazán figyelmet érdemel. Több énekessel is dolgoztunk, ezek közül Boby volt az utolsó, akivel aztán közvetlenül a háború kezdetekor áttettük a székhelyünket Magyarországra és teljesen más zenével próbálkoztunk.  

Bob Macura:-- 1994 márciusában beneveztünk a Marlboro Rock In tehetségkutatóra egy demóval, ami alapján a 320 jelentkező közül beválogattak a legjobb 18-ba. Egészen a döntőig jutottunk, ahol a második helyen végeztünk. Első a PG Csoport nevű csapat lett, mi pedig a Polygram kiadótól lemezszerződést kaptunk. Két-három hónapra rá aztán meg is jelent az első lemezünk.  

- És miért pont ez a súlyos metál zene mellett döntöttetek?  

M.M.:-- Mert súlyos egyéniségek vagyunk.  

B.M.:-- Mondjuk el nyugodtan: igazából korábban is valami hasonlót szerettünk volna, csak nem nagyon volt kivel játszani. Nekem mondjuk, még csak lett volna, mivel akkor már pár éve Magyarországon, Miskolcon laktam és próbáltam egy metal bandával, de amikor 1994-ben újra összefutottunk, nem volt veszetni valónk és végre azt játszhattuk, ami mindkettőnknek feküdt.  

- Az első Game Over című lemezetek meglehetősen jó visszhangot kapott Magyarországon...  

B.M.:-- Igen, ugyanis evvel a doom-power metal zenével egy meglehetősen nagy űrt sikerült kitöltenünk. Örömmel látjuk, hogy ma már egy seregnyi hasonló zenekar van arra felé. Erről a lemezről ma már elég kevés számot játszunk, kivétel persze az Ámok címűt, amit minden koncerten a repertoáron van. Az első lemez után koncertkörútra mentünk a Moby Dickkel, sorra jelentek meg rólunk újságcikkek, szóval volt felhajtás.  

- A második lemezetek 1996-ban jelent meg és Az éj szeme volt a címe.  

M.M:-- A második lemezünk gyorsabbra, tempósabbra sikerült. Amíg az első inkább doom, addig a második már inkább power. Ennek is meglehetős sikere volt, sőt, több héten keresztül fenn volt a MAHASZ (Magyar hanglemezgyártók szövetsége) eladási listáján. Evvel a lemezzel robbantunk be igazán.  

- Ezután kiadót váltottatok. Miért?  

B.M.:--Elkezdetek vacakolni velünk a Polygramnál. Beleszóltak mindenbe, tanácsokat akartak adni. Aztán megvette őket az Universal nevű mamutcég, akik viszont nem akartak metal zenekart, csak abszolút profitképes techno és dance bandákat. Szerintük mi nem hoztunk eleget a konyhára és ezért szépen elengedtek bennünket. Nekünk viszont amúgy is dobos meg gitáros problémáink voltak és pár évig le is álltunk. Aztán mire rendeztük a sorainkat képbe került a Hammer Records. ők abban az időben indultak és miután megegyeztünk, tulajdonképpen a mi Ámok című 1999-es lemezünk lett az első kiadványuk. Nem voltunk ismeretlenek egymásnak, így örömmel fogadtuk el az ajánlatukat.  

- A negyedik, Új sötét kor elnevezésű lemezeteket is ők jelentették meg, ami némi meglepetést tartogatott a rajongóknak. Mi volt ez?  

B.M.:-- Ez egy bónusz korong volt, ami a kiadó ötlete során hozzácsaptunk az amúgy sima lemezhez. Ez különböző érdekességeket tartalmazott, ritkaságokat, angol nyelvű dalokat és Miki projektjéből pár részletet. A lemez érdekessége, hogy dupla ugyan, de annyiba kerül, mint egy sima album.  

- Nem volt nekik elég a Eurythmics feldolgozás?  

B.M.:--A Eurythmics zenekar Here Comes The Rain Again dalának a feldolgozásától mi is tartottunk egy kicsit, de mint utóbb kiderült, abszolút bejött és a mai napig a közönség egyik kedvence.  

- Mit kell tudni az új lemezetekről?  

B.M.:-- Az új lemezünkön van néhány elsőre merésznek tűnő kísérlet. Loop-okat, különböző dob és szinti hangokat raktunk az új dalokba, amik aztán annyira megtetszettek, hogy benne is hagytuk őket. Elsőre talán bátornak tűnik ez az elmozdulás, de szerintem megérte. A közönségnek mindenesetre úgy látszik, tetszik. Ezen is van egy feldolgozás, ami talán még meredekebb, mint a Eurythmics volt. Ez a Depeche Mode: Sterange Love című számának a Nevergreen-féle értelmezése.  

- Magyarországon futottatok, de sohasem csináltatok titkot belőle, hogy ti vajdaságiak vagytok. Sőt, ha jól tudom jelenleg a zenekar összes tagja vajdasági. Volt ebben valami tudatosság?  

B.M.:--Ez így alakult. Rajtunk kívül a zenekar tagja még a szabadkai Rustić Vladimir, aki a mostani gitárosunk és a zentai Szabó Endre, aki az új dobos. Nekem tulajdonképpen még fáj is, hogy erre nem ismernek bennünket eléggé. Épp ezért a jövőben szeretnénk minél többet koncertezni erre felé és még délebbre is terjeszkedni.